Prof. Tóth István meghalt

Saját közlemény
TÓTH ISTVÁN halála
† 2006. augusztus 10.

Mély megrendüléssel értesültünk nagyra becsült kollégánk váratlan és korai haláláról.
Tóth István 1944. május 15-én született Pápán. 1947-1967 között Debrecenben élt, itt szerzett történelem szakos tanári diplomát – és ókori történelemből külön szakképesítést – a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. Bölcsészdoktori vizsgát 1977-ben tett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, summa cum laude eredménnyel. Szakmai vizsgáztatói: Hahn István és Kákosy László voltak. 1997-ben a történettudományok (régészet) kandidátusa lett, 100%-os szavazati aránnyal. Opponensei: Fitz Jenő DSc és Gáspár Dorottya CSc voltak.
Egyetemi diplomája megszerzése után nem kért állást az akkor még létező elosztó bizottságtól, hanem népmûvelő muzeológusként helyezkedett el a Fitz Jenő igazgatta székesfehérvári István Király Múzeumban. Később dokumentátor lett az MTA Történettudományi intézetében, majd tudományos segédmunkatárs a Harmatta János vezette Ókortudományi Kutatócsoportban. Ezekben a kezdő éveiben szervezte és vezette a fiatal régészek-történészek körét; rendszeres találkozók és konferenciák során vitatták meg legfrissebb kutatási eredményeiket. 1978–1982 között a keszthelyi Helikon Könyvtár vezetője, innen a szombathelyi Tanárképző Főiskolára, majd – megalakulásakor – 1983-ban, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemre került adjunktusként, 1997-től pedig docensként dolgozott. Odakerülésekor megszervezte az Ókortörténeti Tanszéket, kilenc évig tanszékvezetője is volt. Megalapította és munkatársaival együtt szerkesztette a Specimina Nova tanszéki évkönyvet, ennek máig 20 kötete látott napvilágot. Alapító tagja volt a PTE-BTK Multidiszciplináris Doktori iskolájának. 1993–1996 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen is tanított.
Oktatói munkája mindvégig szorosan kapcsolódott tudományos tevékenységéhez: írt egyetemi jegyzetet és tankönyvként használt egyetemi segédkönyvet. Ezt a munkáját (szerzőtársa a tanítványa, Szabó Ádám volt) a Pécsi Tudományegyetem 2000-ben az év legjobb publikációja címmel jutalmazta.
Kutatási területe egyetemista kora óta változatlan: a római császárkor társadalomtörténete, Pannonia és Dacia provinciák története, római vallástörténet, különös tekintettel a keleti misztérium kultuszokra, epigráfia. Mintegy 130 szakmai tárgyú publikációja jelent meg: magyar, német, angol, francia és olasz nyelven. Egyik nagysikerû könyve a két kiadást megélt, „A rómaiak Magyarországon”, mely 1975-ben jelent meg először a "Magyar História" sorozatban, a Gondolat Kiadónál Budapesten. Munkatársa volt „A magyar történettudomány válogatott bibliográfiája, 1945-1968.” (Bp. 1971, szerk.: Niederhauser E.-Makkai L. et al.) és „A magyar ókortudomány bibliográfiája 1951-1975.” (Bp. 1986. főszerk.: Ritoók Zs.) c. munkáknak, továbbá megírta az ókori fejezetet a „Magyarország történeti kronológiája” (Bp. 1983., főszerk.: Benda K.) c. kézikönyvbe.
Kiadás alatt áll egy több kötetes forráskiadványa: Die römischen Inschriften Ungarns aquincumi anyaga (szerk.: Fitz Jenő, szerzőtársa: Lőrincz Barnabás, Németh Margit). Ez az évekkel ezelőtt leadott munka az Akadémiai Kiadó közismert pénzügyi nehézségei miatt kiadatlanul fekszik ma is.
Tudományos konferenciákon, kongresszusokon több ízben vett részt előadással, köztük az 1975-ös II. Internat. Congr. Mithraic Studies-on (Teherán). 1969-1974 között szervezője volt a Fiatal Történészek Munkakonferenciáinak (Debrecen, Eger, Sopron, Veszprém, Székesfehérvár). 1974-ben felsőbb beavatkozás leállította ezek további szervezését.
A 2003/2004-es akadémiai évben benyújtott „Pannoniai vallástörténet” c. nagydoktori disszertációját 2005. június 28-án védte meg (92 %-os szavazati aránnyal), decemberben ítélték meg számára a tudományok doktora címet. Opponensei Fitz Jenő DSc, T. Bíró Mária CSc és Frőlich Ida DSc voltak.
A 2005/2006. tanévben habilitációra jelentkezett, Pócs Éva DSc-hez. (PTE Interdiszciplináris Doktori Iskola, Néprajz-Kulturális Antropológia Program, vez.: Kisbán Eszter DSc) Ez év március 22-én tartotta meg, 100%-os elfogadottságú habilitációs előadását: „Pannoniai elemek a magyarországi népi vallásosságban” címmel.

Több hazai tudományos társaság tagja volt. Az Ókortudományi Társaság Maróth Károly (1973.) és Révay József-díjjal (1978.) jutalmazta. 2004-ben ismét Maróth Károly díjat kapott.

Augusztus 10-én halt meg, Szent Lőrinc vértanúsága napján. Csillaghullás kísérte halálát. A néphagyomány szerint a győzelmi-babérkoszorús Szent ilyenkor sírja el könnyeit.

Publikációinak jegyzékéhez

A gyászjelentéshez

Az emlékkönyvhez