Intercisa, Pannonia, illetve Pannonia inferior keleti limesének egyik fontos katonai központja Dunaújváros, a korábbi Dunapentele területén fekszik. A katonai tábor, később igazi erődítmény a mintegy 60 méterrel a Duna fölé magasodó löszfennsík keleti szélén épült. A hely kiválasztásánál fontos szerepet játszott az a tény, hogy a fennsík, az Öreghegy északi lábánál több patak torkollik a Dunába, amely biztosította a vízi kapcsolatot. Az erőd körül, elsősorban a fennsík területén alakult ki a polgári település az azt övező temetőkkel.

Az Intercisából ismert feliratok száma jelenleg 257, az építészeti és domborműves kőemlék száma az ötszázat is meghaladja. Az utóbbiak közül kiemelkednek a mitológikus domborművek, amelyek eredetileg sírépítmények díszítő elemei voltak.

Elfogadva az intercisai kőemlékek túlnyomórészt helyi eredetét nem lehet nem észrevenni, hogy ezek száma és minősége számos pannoniai város és település kőanyagáét többszörösen meghaladja, és Magyarország területén csupán Aquincum és Brigetio kőanyagával mérhető össze. Különösen Intercisa orientális rétege, a katonai társadalom, a helyi és bevándorló elemek aránya vizsgálható eredményesen az itt előkerült kőanyag elemzése révén, de a vallási élet szempontjából is számos kivételes jelentőségű feliratot lehet olvasni. A feliratok legnagyobb része a 2–3. századból, azon belül elsősorban a Severus korból származik. A 3. század közepétől kezdve, mint mindenütt, úgy Intercisában is megtörik a korábbi lendület, a politikai és gazdasági krízis hatására egyre kevesebb kőemlék készül, majd megszűnik. A legkésőbbi kőemlékek a tetrachia korából származnak.

Az Intercisa feliratai a település legújabb, legteljesebb anyagát tartalmazza. A korábbi feldolgozásokhoz képest nemcsak még több feliratot, hanem azok mindmáig legalaposabb feldolgozását is nyújtja epigráfiai szempontból. A feldolgozás módját a Corpus inscriptionum Latinarum kritériumai határozták meg, hiszen a mű CIL-szabvány szerinti, latin nyelvű változata Berlinben fog megjelenni.

Az egyes tételek leírása a következők szerint történik:

1 – a kőemlék leírása, lelőhelye, őrzési helye, leltári száma;
2 – a felirat pontos átirata;
3 – a kőemlék fényképe;
4 – szövegolvasási, kiegészítési variánsok felsorolása és elemzése;
5 – epigráfiai és történeti kommentár;
6 – keltezés.