Előszó

A késő antik szerző, Magnus Felix Ennodius (473/474–521) csak az utóbbi időben került, néhány lelkes fiatal kutató révén az érdeklődés – elsősorban a nemzetközi – előterébe. Christian Rohr, a Salzburgi Egyetem Középkori Intézet Interdisciplinaris Központja vezetőhelyettese, a legmodernebb technikára támaszkodva, egy elektronikus „kutatóközpontot” hozott létre „Magnus Felix Ennodius goes Internet” címmel. A web-oldal elsődleges célja, hogy a világon szétszórtan élő Ennodius-kutatók a távolságot könnyedén áthidalva, egymással kapcsolatba léphessenek, eredményeiket részben vagy egészben az interneten publikálhassák. Az internetes oldal egy naprakész adatbázis és vitafórum is egyben.[1]
Magyarországon nehezen olvashatósága és értelmezése miatt Ennodius műveit még mindig meglehetősen mostohán kezelik. A GeniaNet Kiadó ezen kíván enyhíteni, amikor Németh Tas László 2006-ban készített szakdolgozatát, javítások, kiegészítések után először az elektronikus könyvei között, majd – reményei szerint egy-két éven belül – hagyományos formában is megjelenteti. A Kiadó nem titkolt szándéka, hogy Christian Rohr kezdeményezéséhez csatlakozzon azáltal, hogy ismertté teszi – nemcsak az itthoniak, hanem a világon bárhol élő magyarok számára úgyszintén – Németh Tas László Ennodius-munkáját.

 

GeniaNet Kiadó
Pécs, 2008

 

 [1] Az adatbázis az alábbi URL-en érhető el: http://www.sbg.ac.at/ges/people/rohr/ennodius/ennodius.htm

 

 

Bevezetés

Magnus Felix Ennodius méltán tartozott kora ismert szerzői közé, a klasszika filológia azonban mostohán bánt vele, ezért híre később feledésbe merült. A Nagy Theoderich császárhoz címzett dicshimnusza azon késői műveinek egyike, amely megírásának körülményeit és szándékát, valamint szövegének értelmezését tekintve mindmáig megválaszolatlan kérdéseket tartogat számunkra.
Ezzel a dolgozattal egyrészt az volt a célom, hogy felelevenítsem Ennodius örökségét, másrészt pedig megpróbálkozzam a pogány-keresztény irodalom egy érdekes művének magyarra történő átültetésével.
A dolgozat megírásánál hasznos segítséget nyújtott dr. Ferenczi Attila és Fazekas Ferenc, akiknek ezúton szeretnék köszönetet mondani.

 

Németh Tas László
Budapest, 2006

Tovább!