I. A SZERZŐ ÉS MŰVE

Kiss Magdolna

 

 

            Anonymus Valesianus néven két ismeretlen szerző művét tartja számon az ókortudomány, melyeket a szövegek első kiadója Henri de Valois (1636-os kiadás) után neveztek el. Az egyik munka, az Anonymus Valesianus Prior (I.1-VI.35. terjedő caputok), Origo Constantini imperatoris címem, I. Constantinus császár életét vázolja. A másik, az Anonymus Valesianus Posterior (36-96) a 6. században keletkezett, és Odovacar és Theoderich itáliai uralmát tárgyalja a 474-526 közötti években. A századok óta Anonymus Valesianusként ismert elnevezés helyett 1939-től az Excerpta Valesiana megnevezés is feltűnt, majd így jelentette meg kritikai kiadását J. Moreau.[1] Jelenleg mindkét név használatos.

            Ennyi kitérő után a továbbiakban az Anonymus Valesianus Priorról lesz szó. Elöljáróban le kell szögezni, hogy mind a szerző személyének kiderítésére, mind a mű keltezési idejére tett eddigi kísérletek lényegében kudarcba fulladtak.[2]

            Az Origo tüzetesebb vizsgálata mégis némi támpontot nyújt az ismeretlen íróhoz és munkájának időbeli elhelyezéséhez. A műben eddig két szerző kezenyomát fedezték fel, egyik az eredeti író, őt nevezzük Anonymusnak, másik, aki a latin kiadásban dőlt betűvel szedett Orosius részletekkel megtoldotta, vagy éppen kitörölve korábbi mondatokat helyettesítette Anonymus sorait. Minthogy Orosius 417/418-ben írta a Historia adversus Paganos című történeti munkáját, amiből a későbbi szerkesztő részleteket vett át, így ez a dátum terminus post quem-nek tekinthető a második szerző vonatkozásában.[3] Sajnos azt nem lehet eldönteni, hogy 418 után mennyivel később toldotta be a kérdéses részeket a későbbi író, így még azt sem lehet ez alapján teljes bizonyossággal állítani, hogy Anonymus 418 előtt írta az Origo-t.

            A 4. századra vonatkozó jelentősebb források és Anonymus munkájának együttes vizsgálatával valamivel több eredményre lehet jutni. E művek szerzői közül Lactantius Nagy Constantinus idejében élt és alkotott, míg Eutropius és Aurelius Victor egymás kortársaiként valamivel később, Valens császár uralma idején írták műveiket. Zosimus az egyedüli aki tőlük eltérően 500 körül dolgozott munkáján, melyben görög nyelven 410-ig foglalta össze a Római Birodalom történetét.[4]

            Az eseményeket a névtelen szerző 305-el kezdi Diocletianus és Maximianus lemondásával, az új caesarok választásával és 336-al Constantinus halálával fejezi be. Ezek a részek az előbb felsorolt szerzők munkáinak csak egyes fejezeteit jelentik. Az Origo esetében nem egészen biztos, hogy eredetileg ilyen rövid volt a szöveg, a befejező és a bevezető mondatok azt sugallják, mintha egy hosszabb lélegzetű mű összefoglalásáról lenne szó.[5]

            Ugyanakkor ez a meglévő is kerek egész, jóllehet röviden, mégis szinte hiánytalanul, megbízhatóan és tárgyilagosan mutatja be I. Constantinus útját az egyeduralomhoz. Az események világos kronológiai sorrendben követik egymást. A többi elbeszélő forrással összevetve, ahol szintén Constantinus hatalomra jutásáról olvashatunk, az események menete főbb pontokban egyezést mutat. Mégsem bizonyítható, hogy akár Anonymus felhasználta művénél Lactantius munkáját, Eusebius Constantinusról írt életrajzát, Eutropius, Aurelius Victor rövid történeti műveit, valamint Zosimos könyveit, vagy fordítva az itt felsorolt szerzők ismerték az Origo-t. [6]

            Legnagyobb különbség Anonymus és az említett írók között annak a témának az előadásában figyelhető meg, amelyet Zosimus kivételével igen szűkszavúan intéz el mind Eutropius, mind Aurelius Victor, Lactantius pedig, minthogy Licinius nem volt kifejezetten keresztényüldöző nem is tárgyalja: ez Constantinus és Licinius párharca. Anonymus, ha nem is annyira részletesen taglalja a kettejük összecsapását, mint Zosimus, de meglepően jól informált erről. Sok, apró, más szerzőnél elő nem forduló, szinte a szemtanú hitelességével megírt részlettel színesíti munkáját. Érdemes ennek a fejezetnek az összehasonlító vizsgálatát az alábbi táblázat segítségével elvégezni:

1. sz. Összehasonlító táblázat

Constantinus és Licinius: Anonymus, Eutropius, Aurelius Victor, az epitomator (Aurelius Victor neve alatt megjelenő, de bizonytalan szerzőjű mű) és Zosimos alapján.

*a dőlt betűs szedett részek csak Anonymusnál fordulnak elő.

 

Anonymus	Eutrop.	Aur. Vict.	Epit.	Zosimos
13[7]:Licinius származása, kinevezése augustusszá, házassága Constantiával	10.4.1-2.   10.5.	40.8. 41.2.	41.4.	2.11.1. 2.17.2.
14: Constantinus terve *Bassianus caesarrá való kinevezéséről				2.18.1. [8]
15: Bassianus árulása; Constantius és Licinius közötti első háború kitörése
16: A Cibalae melletti csata Az ellenfelek haderejének nagysága, a liciniusi sereg halottjainak száma.	10.5.	41,6[9]	41.5. [10]	12.18. 2-4.
17: Licinius menekülése Sirmiumba, hogy családját elvigye; Valens kinevezése augustusszá; eredménytelen béketárgyalások; az Ardia mezei csata, Licinius csele				2.18.4.     2.19.2. 2.19.1-3.
18: A béketárgyalások újrakezdése és a birodalom újabb felosztása	10.5.			2.20.1.
19: Constantinus fiának kinevezése caesarrá; Constantinus és Licinius közös consulsága		41.6-7.	41.4-5.	2.20.2.
20: Licinius keresztényüldözései a keleti provinciákban	későbbi  betoldás. Átvétel Orosiustól (7,28,18).
21: Gót betörés Thraciába és Moesiába; ok az újabb összeütközésre Constantinus és Licinius között		41.7. nap- fogyatkozás
22: Licinius jellemzése	10.4.2.	41.3.	41.8-9.
23: Crispus ill. Amandus flottájának felállítása				2.22.1-2. [11]
24: A Hadrianopolis melletti csata	10.6. [12]	41.8. [13]		2.22.3-7
25: Licinius menekülése Byzantionba; Licinius kinevezi Martinianust caesarrá (?augustusszá)		41.9.	41.5.   41.6-7.	2.23.1.   2.25.2.
26: Crispus tengeri győzelme Callipolisnál
27: Licinius menekülése Chalcedonba; Constantinus elfoglalja Byzantiont, megsebesül, majd legyőzi Liciniust Chrysopolisnál, akit Alica gót király támogat	Nicomedia Licinius veresége 10.6.1.	41.9.		2.25.1.   2.26.1-3.
28: Constantia közvetít Constantinus és Licinius között; Licinius és Martinianus lemondása 29: Licinius és Martinianus        kivégzése	10.6.2		41.7.   41.7.                  41.7	2.28.2. 2.28.2

 

           Az Origo alapján megszerkesztett, Constantinus és Licinius párharcára vonatkozó vázlat jól követhető a többi szerző munkájában is, csak szűkszavúak, egy-egy odavetett szó, vagy egy mondatban összevont eseménysor az, ami Anonymusnál és leginkább Zosimosnál kerül bővebben kifejtésre. Figyelemre méltó, hogy szinte mindegyikük hoz valami új, a többi szerzőnél nem szereplő adatot, így az említett munkákat együtt szemlélve kapjuk meg a legteljesebb képet a kérdéses eseménysorról.[14]

            Nagy valószínűséggel megállapítható tehát, hogy az itt felsorolt auctorok egy és ugyanazon, mára már elveszett munkából merítettek. Mivel Eutropius és Aurelius Victor Valens császár idején alkották meg műveiket ez a közös forrás Constantinus halálától a 364/78 közötti időszakban keletkezhetett.[15]

            Ha elfogadjuk, hogy az Origo szerzője is ismerte, ezt a mára már nem létező forrást, akkor művét nem írhatta előbb az említett időszaknál.[16] 

            I. König megkísérelte tovább pontosítani ezt a dátumot: szerinte Anonymus látta Hieronymus 380-381-ben írt krónikáját és átvett belőle szó szerint részeket, Anonymus műve 381 és egy meg nem határozható későbbi időpont között született.[17] Ennek a későbbi dátumnak pontosabb körülírása azonban problémás, hiszen, mint már említettem nem lehet tudni, hogy az Orosius részeket mikor toldotta hozzá a másik szerző.[18]

            Polemius Silvius 448/49-ben írt munkája szintén említi a csupán Anonymusnál szereplő Hannibalianust, ezért elképzelhető, hogy Polemius ismerte a névtelen szerző munkáját. Így az Origo 448 előtt keletkezett. Ez az egyetlen egyezés, azonban nem elegendő bizonyíték messzemenő következtetés levonására.[19]
                 A keltezés problémáját megpróbálták más oldalról is megközelíteni. Anonymus sehol sem utal, még közvetve sem hitbeli kérdésekre, ezért vallási szempontból közömbösnek, vagy egyenesen pogánynak tekintik a névtelen írót. Th. Mommsen ezért úgy vélte, hogy 381 és 395 között kellett az Origo-nak keletkeznie, minthogy később már nem képzelhető el ilyen alaphangú munka. Ha ez az érvelés teljesen nem fogadható el, azt azonban meg kell jegyezni, hogy a pogány irodalom a 4. század második felében újra virágzásnak indult, tehát ilyen hangvételű mű keletkezésének valóban nagyobb volt az esélye 395-ig, mint azután.[20]

            Mindezek után a következőképpen összegezhetjük Anonymusra és munkájára vonatkozó eddigi megállapításokat:

1. Az Origo szerzője, miként a táblázatban felsorolt művek írói mind, egy közös, de mára már elveszett forrásból merítettek, amiből egyikük ezt, másikuk azt a részletet vette át.

 
2. Az Origo ennek megfelelően a 4. század második felétől a század végéig terjedő időszakban készült.

            Feltűnő azonban, hogy az Origo alkotója viszonylag sok, csak nála előforduló egyedi részlettel állította össze Licinius és Constantinus küzdelmére vonatkozó fejezeteit, amit egyébként elmondhatunk munkája többi részéről is.

            Ugyanakkor, mivel a mű világos célja Constantinus hatalomra jutásának és Licinius bukásának a bemutatása, minden olyan eseményt mellőz, amely ebben nem játszott közvetlenül szerepet. Ezért marad el például Constantinus és Maximianus harca Galliában, Maximinus Daia legyőzése, Constantinus családi tragédiája.

            Anonymus az események vázolása közben figyelmét a hadi cselekmények leírására összpontosítja, és a többi antik íróval összehasonlítva meglepően jól ismeri a csaták helyszínét, sok egyedi hadászati és egyéb, szinte a szemtanú hitelességével leírt részlettel színesíti munkáját. Ilyenek például a Bassianusszal kapcsolatos tervek, az Ardia-mező megnevezése, az itt lezajlott csata után Licinius meghiúsult csele, Constantinus megsebesülése a combján a bizánci ütközetben, a gót Alica említése.[21]

         Érdekesnek tűnik, hogy Constantinus és Licinius közti összeütközések okát Anonymus pártatlanul mindkét fél számlájára írja. Vele szemben a keresztény szerzők Liciniust vádolják az ellentétek elmélyülésében, a pogányok pedig Constantinus hatalomvágyát említik.[22]

            Furcsa továbbá, hogy a mű főszereplőjének Constantinusnak a megítélése nem egyértelműen pozitív. A túlerővel rendelkező Licinius saját ügyetlensége, kishitűsége, kapkodása, a katonáinak elégedetlensége miatt marad alul a párharcban. Ezt látjuk az Ardia mezei csatánál, amikor Constantinus beleesik Licinius csapdájába, és csak azért tud megmenekülni, mert Licinius serege fáradt, a vezér pedig elvesztette az önbizalmát. Az ilyen ügyefogyottnak ábrázolt ellenfélen aratott győzelem nem szolgál nagy dicsőségül Constantinus számára. Egyébként a bizánci ütközetnél a szerző megjegyzi, hogy Constantinust vakmerősége és tehetsége mellett a hadi szerencse is pártolja, sikerét így nem kis részben ennek köszönheti.[23]

            Ebben a vonatkozásban figyelemre méltó T. Barnes azon meglátása, hogy az Origo szerzője, nem ismerte az elveszett és szerinte 340-nél nem később keletkezett császártörténetet, amiből arra következtet, hogy Anonymus szinte rögtön Constantinus halála után írta munkáját.

            Ha az eddigi gondolatmenetet elfogadjuk, akkor kézenfekvőnek tűnnek az alábbi felvetések, melyek a mű jellegével is, központi gondolatával is összhangban állnak.

 
1. Anonymus munkája azért tér el több ponton a fenti ókori szerzők műveitől, mert:
 

a/ Anonymus a többiektől eltérően még egy ismeretlen X forrást is fehasznált?
 

b/ Saját élményekkel tarkította az események leírását?
 

2. Azért fordít oly nagy figyelmet a katonai cselekményekre, mert

ő maga is magas rangú hadvezér? volt. Élményeit, helyismeretét a dunai provinciákban, Kis-Ázsiában pedig akkor szerezte, amikor részt vett Constantinus, vagy Licinius oldalán az összecsapásokban. Ha Licinius pártján állt, akkor nem véletlenül izgatja a kérdés, vajon miért veszített mindig a túlerőben lévő Licinius; érthető az elégedetlenség és Licinius bírálata, ugyanakkor a burkolt idegenkedés Constantinusszal szemben.
[24]